|
Ókori görögök
2008.10.20. 19:15
Az antik görög osztálytársadalom kialakulása
Az első görög törzsek – Akhájok – az i.e. II. évezredben foglalják el a Balkán-félsziget déli részét, Kréta-szigetét, az Égei-tenger szigetvilágát és Kis-Ázsia nyugati partvidékét. Központjuk Mükéné lesz.
Felbomlik az ősközösség, és rétegződik a társadalom. A felső réteg az uralkodó és a fegyveres arisztokrácia, az alsó réteg a köznép és a rabszolgák (számuk kevés).
Az akhájok hódító, zsákmányszerző háborút fojtattak, ők igázták le Tróját is. A trójai háború történetét Homérosz írta meg Iliász című eposzában, másik híres műve az Odüsszeia. Henrik Schliemann tárta fel Tróját a IXX. században.
Az i.e. XII. században úgynevezett „Égei népvándorlás” söpör végig a Földközi-tenger keleti medencéjén. Ekkor újabb törzsek a dórok foglalják el Peloponnészosz-félsziget déli részét és Krétát. Véget vetnek a mükénéi kornak. Utánuk érkeztek az aiolok és a ionhok. Ők az Égei-tenger szigetvilágát és Kis-Ázsia nyugati részét foglalták el.
I.e. XI. században elterjed a vas használata, kisparaszti gazdaságok jönnek létre, amelyek földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Az ipar és a kereskedelem még fejletlen. Az arisztokrácia megszerzi a hatalmat az uralkodótól, és így ő fog uralkodni a köznépen.
Kialakul a görög városállam a polisz, ez egy-egy kisebb területi egység központi települését és a környező falvakat foglalja magában. Lakossága a nagybirtokos arisztokrácia és a kisbirtokos parasztság, a hatalom alapja a föld.
I.e. VIII. században megváltozik a poliszok összetétele. Iparosok és kereskedők jönnek ń fellendül az ipar és a kereskedelem, kialakul az állattenyésztés és a pénzgazdálkodás.
A terjeszkedő nagybirtok veszélyezteti a kisbirtokosokat. Így megnő a földtelenek és az eladósodottak száma. Aki nem tud fizetni, az rabszolga lesz, ez az adós rabszolgaság.
I.e. VIII. századtól i.e. VI. századig tart a görög gyarmatosítás. Ezzel újabb területek kapcsolódnak Görögországhoz. Pl.: a Fekete-tenger vidéke, a Nílus torkolata, Líbia, Szicília és Itália déli része.
A gyarmatosítás okai: az egyes nyersanyagok hiánya (réz, ón, vas), a nagybirtok terjeszkedése.
Ezek a gyarmatok főként mezőgazdasági települések, amelyek az anyavárosokat látják el gabonával és nyersanyaggal.
Több mint 300 városállam alakul ki. Minden városállamnak 3 közös jellemzője volt:
1. Vallás
2. Közös nyelv
3. Az olimpiai játékok
A spártai állam és társadalom
Spárta katonaállam, amely megőrzi a dór törzsszervezet szigorú katonai rendjét. Mivel nincs kikötője, nem tud bekapcsolódni sem a kereskedelembe, sem a gyarmatosításba, ezért kifosztja a meghódított lakosságot.
Társadalma: a felső réteg a Spártaiak, ők az egykori dórok leszármazottai, államügyekkel és katonáskodással foglalkoztak. Megélhetésük alapja a klérosz, az egyenlő, oszthatatlan és elidegeníthetetlen földbirtok. A kléroszt állami rabszolgák művelik.
A középréteget a kívülállók alkotják. Ők a leigázott akhájok, jogilag szabadok, és van némi földjük. Földművelésből, iparból és kereskedésből élnek. Adót fizetnek a spártaiaknak, és katonai szolgálatra kötelezettek.
Az alsó réteget a helóták alkotják. Ők a leigázott szomszéd népek hadifoglyaiból lett rabszolgák. Ők művelik a spártaiak birtokait, és katonai segédszolgálatra is kötelezettek voltak.
Állama: az állam élén állt az öregek tanácsa, amelyhez hozzátartozott a két király.
Az öregek tanácsának 30 tagja volt, akik a legtekintélyesebb nemzetségfők közül kerültek ki. Ők döntenek háború és béke kérdéseiben, valamint az államszerződésekben. Határozataikat népgyűlés elé terjesztetik, amelynek tagja lehet minden 30. évét betöltött spártai férfi.
Az állami élet közvetlen irányítása az évente választott 5 felügyelő kezében volt.
Spárta az i.e. VI. században a Peloponnészosz-félsziget vezető állama lett, és a félsziget államait a peloponnészoszi szövetségbe tömörítette.
A köznép első harcai Athénban, a demokrácia győzelme
A nagybirtokosok helyzete romlik, mert csökken a mezőgazdaság jelentősége, és a hadseregben az arisztokrata lakosságot felváltja a középrétegből származó nehézfegyveres gyalogság (hopliták). Megnő az ipar és a kereskedelem jelentősége, és az iparosokból, parasztokból arisztokrataellenes szövetség alakul.
Az athéni demokrácia kezdetei:
· I.e. 621. Drakón arkhón (arkhón – vezető tisztviselő) kikényszeríti, hogy a törvényeket foglalják írásba.
· I.e. 594. Szolón arkhón (a hét görög bölcs egyike) reformokat vezet be:
- eltörli az adósságot ń ennek következtében az adósrabszolgák felszabadulnak, az adósság fejében lefoglalt földeket állami pénzen visszavásárolják
- maximálja a földbirtokok nagyságát
- új alkotmányt vezet be, amelyben a jogokat és a kötelességeket nem a származás, hanem a vagyon szerint szabja meg. 4 vagyoni osztályt hoz létre.
Intézkedései segítették a kis- és középbirtokosokat, és gátat vetett a nagybirtokosok terjeszkedésének.
· I.e. 561. Peiszisztratosz szerzi meg a hatalmat. Létrehozza a türanniszt, amely zsarnok uralom, de ebben az esetben a népnek kedvez. A nép önálló politikai szerepre vágyik, és megdöntik a türanniszt.
· I.e. 507. Kleiszthenészé lesz a hatalom. Athént 10 kerületre osztja, amelyben az arisztokraták kisebbségbe kerülnek. Létrehozza az 500 tagú tanácsot – minden kerületből ötven-ötven fő –, amely törvényelőkészítő és végrehajtó szerv.
· Megalakul a népgyűlés, a legfőbb államhatalmi szerv, amelynek tagja lehet minden 20. életévét betöltött, szabad, athéni születésű férfi. Athén arisztokratikus államból, demokratikus állam lett, amelyben a köznép szerezte meg a hatalmat.
Görög-perzsa háborúk története
· A perzsa birodalom az i.e. VI - V. század fordulóján Dareiosz uralkodása alatt a Nílustól az Indusig, a Fekete-tengertől a Perzsa-öbölig terjedt. A perzsák uralmuk alá kényszerítették a Kis-Ázsiai görög városokat. A görög gyarmatok megszerzése Athén számára veszélyeztette a gabonakereskedelmet.
· I.e. 499 Milétosz városa felkelést indított a perzsák ellen. A felkelést leverték, de mivel Milétoszt Athén is támogatta, a perzsák támadást indítottak Görögország ellen. A perzsa hajóhad nem érte el a görög partokat, mert a vihar szétszórta a hajóhadat.
· Az első ütközet i.e. 490-ben Marathónnál történt meg. A perzsákat Dareiosz, a görögöket Miltiadész vezette. A perzsa túlerő ellenére a görögök győztek (Marathóni futó legendája).
· A második ütközetre i.e. 480-ban Thermopülánál került sor. A perzsákat Dareiosz fia Xerxész vezette. A görög városállamok szövetségbe tömörültek, amelynek a vezetője Spárta lett, élén Leónidász királlyal. Leónidász király csak a Peloponnészoszi félsziget védelmével törődött, ezért nem tudta megállítani a Thermopülai szoroson átkelő perzsákat. A szoros elvesztésével szabaddá vált a perzsák útja Athén felé. Athén lakosságát Szalamisz szigetére menekítették.
· Az athéni hajóhad Themisztoklész vezetésével még ebben az évben legyőzi a perzsákat. Szalamisznál. I.e. 479-ben Athén lakóinak másodszor is el kell hagyniuk a várost. A Plataiai csata tengeren és szárazföldön ismét a görögök győzelmét hozza. Ezután megkezdődik a kis-ázsiai görög városok felszabadítása. I.e. 478-ban megalakul a déloszi szövetség, vezetője Athén, célja a perzsák teljes kiűzése. A szövetséghez több mint száz városállam csatlakozik, ki pénzzel, ki hadsereggel, ki hajóhaddal támogatja. Kimón vezetésével egymás után számolják fel a perzsa támaszpontokat. Az eurümedóni csata után végleg elmúlik a perzsa veszély. A déloszi szövetség továbbra is fennáll, mert Athén nem engedi, hogy a szövetségesek kilépjenek, ezzel akarja nagyhatalmi politikáját Spártával szemben biztosítani. I.e. 449-ben a görögök és a perzsák békét kötnek, és ezzel a perzsa világuralmi álom szertefoszlik.
A klasszikus árutermelő rabszolgaság és az athéni állam virágkora
A szalamiszi győzelemtől (i.e. 480) az athéni-spártai háború kirobbanásáig (i.e. 431) eltelt 50 évet periklészi békekorszaknak nevezzük. Athén Periklész vezetésével fénykorát éli, viszonylagos béke van.
Gazadaság: a gazdasági fejlődés Görögországban egyenlőtlen. Attika és az Iszthmosz vidéke gyorsan fejlődő ipari, a Peloponnészosz valamint közép és észak Görögország lassan fejlődő mezőgazdasági vidék. A kor gazdasági, kereskedelmi központja Athén.
Athén gazdasága:
Mezőgazdaság: az önellátó parasztgazdaságot az árutermelő paraszti birtok váltja fel. Nem a gabonatermesztés az elsődleges, hanem a kertművelés, szőlő és olajfa termesztés és a méhészet. Rabszolgák még nem dolgoztak.
Ipar: fejlett iparág a kerámia-, szövő-, bőr- és fémipar. A termelés családi műhelyekben kisüzemi módon történik. A családtagok mellett 1 – 2 rabszolga dolgozik. Az ipari nyersanyag kitermelése (ezüst, márvány, agyag, különféle ércek) sok munkát igényel, ezért a bányákban már több ezer rabszolgát dolgoztatnak.
Kereskedelem:
behozatal: a Fekete-tenger vidékéről gabona és hal, Itáliából réz és vas, keletről szőnyeg, fűszer, illatszer, Kis-Ázsiából pedig rabszolga.
kivitel: mazsola, olajbogyó valamint kerámia, bőr.
Klasszikus rabszolgaság: Athén lakossága az i.e. V. században kb. 300000, ebből 150000 Athéni, 50000 együttlakó (görögök, de nem athéniek), kb. 100000 rabszolga.
A rabszolgaság kialakulásának okai:
- a magántulajdon kialakulása
- az árutermelés és a pénzgazdálkodás kialakulása
- katonai fölény a szomszédos népekkel szemben
- a technikai fejletség olyan alacsony szintje, ahol a fő energiaforrás az emberi munkaérő
A rabszolgák teljesen jogtalanok, „beszélő szerszám”, a tulajdonos bármit megtehet velük, de meg nem ölheti őket.
A demokrácia kiteljesedése: Az államhatalom legfőbb szerve a népgyűlés. Havonta 2 – 4 alkalommal gyűlik össze az athéni piactéren, az agórán. Feladatai: megvitatja az elé terjesztett javaslatokat, törvényeket hoz, dönt a háború és béke kérdéseiben, szabályozza a közellátást, ellenőrzi a kiadásokat és választja a közhivatalnokokat sorsolással vagy szavazással.
Sorsolással választott testületek: 500 tagú tanács. Feladatai: intézi a pénzügyeket, felügyeli a raktárakat, kikötőket, a hajóhadat, a kereskedelmet, és előkészíti a népgyűlés elé kerülő indítványokat. Esküdt bíróság – 6000 tagú, Athénban nincs egységes jogrendszer. A vádat és a védelmet mindenki maga képviseli. A 9 tagú arkhóni tanács jelentősége csökken. Feladata: a bírói ügyek előkészítése, és kisebb papi teendők ellátása.
Szavazással választott testületek: sztratégoszok (hadvezérek testülete), és a tamiászok (a pénzügyi vezetők testülete). 10 –10 tagúak.
Az állam első embere az első sztatégosz. Periklészt 15 éven át választották újra erre a tisztségre. Periklész a legnagyobb államférfi, politikus, szónok, hadvezér. Bevezeti a napi díjat (fizetést kaptak a politikai tevékenységért), ez a Démosznak kedvez. Az arisztokratáknak pénzügyi kötelezettségeket ír elő pl. színházi előadások, tornaversenyek szervezése, háborúban pedig hadihajók felszerelése. Rendszeres adózás Periklész korában nincsen.
A demokrácia világtörténeti jelentősége, hogy elsőként valósította meg a szabadságot és a dolgozó emberek önigazgatását. A negatívuma, hogy az együttlakók, a nők és a rabszolgák ki voltak zárva.
A polisz rendszer válsága
Athén és Spárta között fokozódik a hatalmi versengés. Területi terjeszkedéseik sértik egymás érdekeit. I.e. 431-ben Athén és Korinthosz között viszály robban ki, amelybe mindkét szövetség belesodródik. Athént a déloszi, Korinthoszt a peloponnészoszi szövetség támogatja. Ez a peloponnészoszi háború, amely Athén számára kedvezően indult. A flotta által behurcolt pestis véget vet a sikereknek, és i.e. 429-ben Periklész is meghal a járványban. I.e. 421-ben békét kötnek 50 évre, de 3 év múlva ismét fellángol a harc, és átterjed az Égei-tenger szigetvilágára, Szicíliára is. Spárta szövetséget köt a perzsákkal, így i.e. 404-ben Athén kénytelen megadni magát, ezzel elveszti a tengeri és a kereskedelmi hatalmát. Ekkor Spárta lesz a görögök vezető állama, de nem sokáig, mert engedélyezik a klérosz eladását, így egyesek meggazdagodnak, míg mások elszegényednek. Ezután a vezető görög állam Thébai lesz. A görög városállamok ereje elfogy az egymás elleni harcban, így könnyű céltáblái lesznek az idegen hódítóknak.
A polisz rendszer bomlása: a kis- és középbirtokos parasztok helyzete romlik, ismét létrejön egy gazdag, de kisszámú nagybirtokos réteg, és jelentősen megnő a földtelenek száma. Az iparban tönkrement kézművesek a városi szegénység sorába süllyednek.
Két csoport kerül egymással szembe:
nagyüzem tulajdonosok városi szegénység
nagybirtokosok, kereskedők és földnélküli parasztok, együttlakók
pénzváltók rabszolgák
A válságból egyetlen kiút van, a hódítás. Új keleti területek elfoglalásával új nyersanyaglelőhelyek és piacok jöhetnek létre. Az anyaország államai már nem képesek a görögök egyesítésére, ezért a görög nép a Makedón királyban, II. Fülöpben bízik. II. Fülöp új típusú sereget hoz létre, ez a flanx (6x6 méteres, lándzsával felszerelt nehézfegyverzetű gyalogság, az oldalakon gyorsan mozgó lovassággal). Fülöp célja Görögország leigázása és Perzsia meghódítása. A görög nép megoszlik, a demokrácia ellenségei támogatják Fülöp tervét, a demokrácia hívei ellenzik. I.e. 338-ban Fülöp legyőzi a görögöket a khairóneiai csatában. I.e. 335-ben Perzsia meghódítására készülve meghal, útóda fia, Nagy Sándor lesz.
Nagy Sándor birodalma és a hellenisztikus kultúra
I.e. 334-ben Nagy Sándor egy 35000 fős makedón-görög sereg élén elindul Perzsia meghódítására, 7 évi harc után sikerül neki. Az i.e. 331 gangamélai csata után III. Dareiosz már nem tudja tartani tovább birodalmát. Nagy Sándor birodalma az Industól a Dunáig, a Kaszpi-tengertől a Nílus torkolatáig terjed. Egyiptomban megalapítja Alexandriát, a róla elnevezett 60 város legnagyobbikát. Birodalmát új úthálózattal és katonai támaszpontokkal erősítette meg. Hivatalossá tette a görög nyelvet, új pénzt vezetett be és szorgalmazta a makedón katonák perzsa nőkkel való házasságkötését. Ezért a szuzai mennyegzőn 1000 görög katona kötött házasságot. I.e. 323-ben Karthágó és Szicília meghódítására készülve 33 évesen maláriában halt meg.
Halála után birodalma három részre szakadt. Makedóniát – Antigonosz uralta, Ázsiát – Szeleukosz, Egyiptomot – Tolemaiosz.
Hellenisztikus kultúra: Nagy Sándor hódításától a római hódításig tartó időszak. A gazdasági fejlődés az Égei-tengertől kiterjed az Indiai-óceáni területekre. Az gazdaság központja Görögországtól keletre tolódik.
Fejlődik a mezőgazdasági technika: öntözés, trágyázás, állattenyésztés, gyümölcsök és vetésforgó meghonosítása (nem marad föld kihasználatlanul).
A kis-ázsiai államok is bekapcsolódnak a kereskedelembe.
A rabszolgatartó nagyüzemi gazdálkodás visszaszorítja a kisárutermelést, így a parasztok, kézművesek, kiskereskedők elszegényednek. Megszűnik a demokrácia, a lakosok már nem a poliszok szabad állampolgárai, hanem egyeduralkodók alattvalói.
A hellenisztikus államok a görög kultúrákat összekapcsolták a keletivel. Az ismeretlen meghódításához, az új kereskedelmi kapcsolatokhoz, gazdasági, földrajzi, csillagászati és történelmi ismeretekre volt szükség. Így az eddig csak véletlenül irányított tudomány helyére az egzakt, tudatos kutatás lép.
Létrejön a világ első tudományos központja és intézményrendszere az alexandriai musszeionban és könyvtárban.
A klasszikus kor görög műveltsége
Vallás: a görögök istenvilágának emberi jellege van. Az isteneket emberi alakban képzelték el, és emberi tulajdonságokkal, hibákkal és erényekkel ruházták fel. Az Olümposz hegyén laktak és arisztokratikus társadalmat alkottak. Hatalmasok voltak, de nem mindenhatók. Főistenük Zeusz, felesége Héra, a hadak istene Árész, a tudományok és a bölcsesség istennője Pallasz Athéné.
Az istenekről szóló színes történetek a mítoszok, ezek gyűjteménye a mitológia.
Olimpiai játékok: i.e. 776-tól rendezik. Ezek a játékok nem csak a fizikai erő megnyilvánulása, hanem a torna művészete is. A görögök felfogása szerint a műveltséghez mind a test mind a szellem fejlettsége hozzátartozott.
Filozófia (bölcsesség szeretete):
1. Ion filozófia: a világot egységesnek tartják – materialisták (az anyag és a szellem közül az anyag elsődlegességét vallják). Őselemei a világnak: a tűz, a víz, a levegő és a végtelen. Hérokleitosz – a dialektika előfutára. Tanításai az ellentétek egységéről és a harcáról szóltak. Démokritosz – az atomelmélet megalkotója. Tanításai szerint a világ atomokból épül fel, amelyek egymáshoz ütődnek, mozognak, ezáltal jönnek létre vagy szűnnek meg a világ jelenségei.
2. Szofista filozófia: természeti és társadalmi törvényeket különbőztet meg. Szókratész – erkölcstannal foglalkozik, általános érvényű erkölcsi alapelveket fogalmaz meg. Platón – ideatannal foglalkozik. Idealizmusának a lényege: minden létező dolognak az égen túli területen van a maga tökéletes formája ń mindaz ami a földön van csak a tökéletesnek egy tökéletlen változata. Arisztotelész – Platón tanítványa volt, de elítéli az idealizmust és a tapasztalható valóságot a szubsztanciát helyezi előtérbe. A jelenségek lényegét magukban a jelenségekben keresi.
3. Hellenisztikus-sztoikus filozófia: az egyéni élet problémaival foglalkoztak. Zénón – két alapelve „légy hű magadhoz”, és a szenvedélymentesség. Epikurosz – ő a boldogságban keresi az emberi élet üdvét.
Tudományok:
Mértan, geometria:
Püthagorasz alapelve: a dolgok természete, lényege a szám. Bizonyítja az irracionális számok létezését.
Eukleidész: a geometria alapkérdéseivel foglalkozott.
Arkhimédész (Nagy Sándor nevelője, tanítója): összeköti a matematikát és a fizikát, fölfedezte a fajsúly törvényét.
Orvostudomány:
Hippokratész rájön, hogy a betegségek természetes okokra vezethetők vissza. Ismeri az agy működését és szerepét, valamint az idegműködést.
Történetírás:
Hérodotosz: a történetírás atyja. Fő műve a Görög – Perzsa háborúk története.
Művészetek:
Építészet: az oszlopos építkezés a jellemző. Dór oszlop – zömök, talapzat nélküli, dísztelen, ión oszlopok – magas, karcsú, felül csigavonalakban lehajlik, korinthoszi oszlopok – díszes oszlopfő, ünnepélyes jellegű.
Szobrászat: az emberi test részletes ábrázolására törekedtek.
Pheidiász (a görögök legnagyobb szobrásza) – Pallasz Athéné és a Zeuszról készített szobrok, ezek 10 –12 méteres szobrok, aranyból, márványból, elefántcsontból készültek.
Mürón (másik híres görög szobrász) – a diszkoszvető.
Festészet: II. Fülöp sírkamrájában találtak mitológiai és vadászjeleneteket ábrázoló freskókat.
Mozaikfestészet – Sándor mozaik, 24m2 alapterületű volt. Nagy Sándor és a Perzsák csatáját ábrázolta.
Vázafestészet: i.e. 500-ig úgynevezett „fekete alakos” volt. Itt vörös alapon fekete minták voltak, i.e. 500-tól úgynevezett „vörös alakos” festészet, itt fekete alapon vörös színű minták voltak
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
