Történelem I. : A feudális gazdaság és társadalom kialakulása és jellemzése |
A feudális gazdaság és társadalom kialakulása és jellemzése
2008.10.20. 19:18
A feudális gazdaság és társadalom kialakulása és jellemzése
A feudalizmus a középkor jellegzetes társadalmi rendszere, amelyben a hatalom alapja a föld (feudum).
Az európai a hanyatló római rabszolgatartó és a felbomlás előtt álló germán ősközösségi társadalom egyesüléséből jött létre.
A Nyugatrómai birodalom bukása után a germán törzsi király lett Róma uralkodója, aki új központi államszervezetet alakított ki. Ennek magját a fegyveres kíséret és a volt római előkelők alkották. A germán hódítok kisajátították a földterület 1/3 vagy 2/3 részét. Az előkelők colonusokkal vagy rabszolgákkal műveltették meg a földet, a nemzetségek egyszerű tagjai maguk művelték osztó földközösségben (a szántóföldeket évente újraosztották). Az erdőt, a legelőt, a halászó vizeket és a vadászterületeket közösen használták.
A germán nemzetségi szabadság alapja és feltétele az évenkénti személyes hadbavonulás. Aki nem bírta a katonáskodást, vagy nincs akivel távollétében megművelné a földjét, az kénytelen lemondani szabadságáról. Saját magát és birtokát felajánlja egy gazdag patrónusnak, aki megszabadítja őt a hadi kötelezettségtől, de cserébe terményszolgáltatást követel. Az így kialakuló társadalmi rend a feudális vagy más szóval a hűbéri társadalom.
A társadalom két rétege a földesurak és a jobbágyok.
· Földesurak: király, fegyveres kíséret, volt római előkelők, germán törzs és nemzetségfők (akik felvették a kereszténységet), később a főpapok.
· Jobbágyok: felszabadított rabszolgák, lesüllyedt szabadok.
A föld a földesúr tulajdona. Csak kis részt tart saját kezelésben – ez a majorság –, a fennmaradó földterületet a jobbágyok használják, akik ezért terményjáradékkal, robottal, ajándékkal, – később – pénzadóval tartoztak a földesúrnak.
Kialakul a hűbérlánc. A király katonai szolgálatért és hűségért földet adományoz kísérete tagjainak. Az adományozott is adhat földet a saját vazallusának. A hűbériség kétoldalú kötelezettség, amely a hűbéres részéről katonai szolgálatot és hűséget követel, a hűbérúr részéről pedig pártfogást és védelmet. A legfőbb hűbérúr a király.
A feudális gazdálkodás jellemzői: a mezőgazdaságban elterjed a nehéz eke használata, amely megforgatja a földet. A lófogatolásnál alkalmazzák a szügyhámot, a kengyelt és a patkolást. A kétnyomásos gazdálkodás felváltja a háromnyomásos.
Ipar: kezdetleges, természeti vagy más szóval önellátó gazdálkodást folytattak. Ez azt jelenti, hogy mindent a jobbágy állít elő, amire a saját és a földesúr családjának szüksége van.
|